Forradalmi látomások Petőfi Sándor lírájában és Az apostolban

Élete

1823. január 1-én, Kiskőrösön jött a világra. Apja, Petrovics István mészáros mester, anyja Hrúz Mária.

Petőfi két éves korában, mindannyian Kiskunfélegyházára költöztek. Selmecen járt iskolába, ám tizenöt éves korában nem járhatott tovább a líceumba. Épphogy önmaga fenntartására volt elég a pénze, mikor egy színházban felfogadták mindenesnek. Ezután gyerekek tanítását vállalta, majd Sopronban elment katonának. Miután leszerelt, sokáig vándorolt, azonban 1841 októberében már a tanulók életét élhette, mivel a pápai kollégiumban járhatott iskolába. Pápán megismerkedett Jókai Mórral. A borozó című verse volt az első sikere, amit az Athenaeum nevű folyóiratban közölt. 1844 februárjában Pestre ment, hogy találjon kiadót, és sikerrel járt. Vörösmarty Mihály elvállalta a kiadást, a Pesti Divatlapban ajánlott egy lehetőséget Vahot Imre. 1845-ben elkezdett más műfajokat is kipróbálni, erős szerelemvágy ihlette verseit. 1846-ban alakított egy csoportot, a Tízek Társaságát. Ez egy érdekszövetség volt, amelybe olyan embereket hívott meg, akik olyan elveket követtek, mint ő. Arany Jánossal is összebarátkozott, és levelezésüket a magyar irodalom máig őrzi. Ebben az évben nem csak költői életében jött nagy fordulat, hanem magánéletében is. Erdélyben megismerte első nagy múzsáját, szerelmét, Szendrey Júliát.

A következő év szeptemberében összeházasodtak. 1848. március 15-e hozta el a nagy fordulópontot Petőfi életében, mivel nem csak a 12 pont megírásában játszott jelentős szerepet a márciusi ifjak vezéreként, hanem a Nemzeti dal költésével is lázba hozta az embereket, ami pontosan kifejezte érzéseiket, gondolataikat. Ám mint mindennek, a dicsőségének is eljött a vége. Gondjai egyre csak szaporodtak: annak ellenére, hogy Júlia december 15-én megszülte a kis Zoltánt, Petőfinek tavasszal el kell temetnie szüleit. Előzőleg Bem segédtisztje, majd őrnagya volt, azonban szabadságot kért a temetés miatt, és ezzel együtt ragjától is elbúcsúzott. Később újra elment katonának Bemhez, azonban 1849. július 31-én Segesváron életét vesztette.

Petőfi politikai jövendölést tartalmazó verseinek sorát a Várady Antalhoz írt költői levél nyitja meg 1846-ban. E verstípus jelentőségét mutatja, hogy mintegy harminc vers, s köztük több jelentős sorolható ide. A legjobb versekben, mint az Egy gondolat bánt engemet... (1846. december), vagy A XIX. század költői és Az ítélet címűekben nemcsak a látnoki gesztus jelenik meg, hanem a látomás is. A jövendölés-versek nem alkalomszerűek, politikai jelentésük mégis nyilvánvaló: a szabad és boldog jövő megteremtésére mozgósítanak. Leggyakrabban visszatérő, alapvető szemléleti elemeik a következők: 1. a világszabadság (Egy gondolat bánt engemet...), 2. a jók és a gonoszak harca (Világosságot!, Az itélet), 3. a világot megtisztító vérözön (Levél Várady Antalhoz, Az itélet), s végül 4. az eljövendő Kánaán (A XIX. század költői, de utalásszerűen a többiben is).

Szellemi fejlődésében, szemléletének radikalizálódásában. Nagy érdeklődéssel olvasta a francia történeti irodalmat és kivált a francia forradalmak történetét (ismerte Mignet, Cabet, Lamartine és feltehetően Louis Blanc műveit). Képzeletét erősen foglalkoztatták a korai (utópikus) szocialista-kommunista nézetek és mozgalmak.

Világképének kialakításában a meghatározó élményt személyes sorsának alakulása, hányattatásai és tapasztalatai adták. Rendkívül érzékeny volt mindenféle társadalmi egyenlőtlenség iránt, s a pályáján elért sikerei csak növelték elszántságát a zsarnokság és – a vele méltán egylényegűnek tekintett szolgaság elleni küzdelemben. A hajdani (családi) jómód elvesztését kompenzáló, s a maga erejéből beérkezett ember öntudatával mért mindent a tehetségen, és semmit sem gyűlölt úgy, mint a (számára is) meghaladhatatlan társadalmi korlátokat. Olvasmányainak megválasztásában és értelmezésében szemléletének ezek az ösztönösen radikális tartalmai is irányították, s a könyvek segítették forradalmi beállítottságának tudatosításában, fogalomrendszere kialakításában. Nemcsak a közvetlen politikai nézeteiben (így a monarchia- és királyellenességben, a köztársaság eszményítésében), hanem a világkép más területein is.

Jelentékeny hatással volt rá (különböző közvetítéssel) a felvilágosodás eszmevilága, annak is a Rousseau-tól eredő, radikálisan demokrata kispolgári irányzata. (Az önéletrajzi elemekkel teleszőtt nagy művében, Az apostolban is egyedül Rousseau neve fordul elő.) Innen ered az egyenlőség és testvériség kultusza, s az a gondolat is, hogy az emberi cselekvés végcélja a boldogság elérése, és ehhez képest a szabadság is eszköznek számít.

Egy gondolat bánt engemet…

·       látomásversei közül az egyik legjelentősebb

·       ezzel a zaklatott menetű rapszódiával búcsúztatja az 1846-os esztendőt (jellemző vonásai: a zaklatottság, az érzelmek és gondolatok szenvedélyes hullámzása; a kötetlen szerkezet, a romantika jellemző műfaja)

·       a bántó, az elviselhetetlen gondolat a lassú, észrevétlen elmúlás, melynek visszataszítóan hosszadalmas folyamatát a két hasonlat (hervadó virág, elfogyó gyertyaszál) részletező kibontása érzékelteti

·       a cselekvő akarat két izgatott felkiáltásban utasítja el ezt a halálnemet, s rögtön ezután két metafora (fa, kőszirt) fejezi ki a költő óhaját

·       megsemmisülés is passzív halál, s ezért a költő számára ez is elfogadhatatlan

·       látási és hallási képzetek ismétlődése erősíti a nagy ütközet izgatott elképzelését

·       a felzaklatott költői képzelet költői képzelet a közvetlen összecsapás forgatagába, vad rohanásába vezet

·       Az erőteljes hangjelenségek kavargása –az acéli zörej, a trombiták riadója, az ágyúdörej– összekapcsolódik a gyors mozgással, a fújó paripák száguldásának látomásával. A költő erkölcsi elszántsága, a föllelkesült akarat ebben az utol ütközetben tudja csak elképzelni a megnyugtató halált, az önfeláldozás, az életáldozat misztériumát. Elesni ebben a nagy csatában már nem passzív megsemmisülés, mert maga a hősi halál ténye is szolgálat, a „kivívott diadal” előidézője.

·       a vers a végére lecsendesedik, a történése lelassul, s megrendült ünnepélyességgel engedi át magát a nagy temetési nap végső látomásának

·       a biztos hit szólal meg záró szakaszban, hogy az utókor, a hálás nemzedék megadja a végső tisztességet önfeláldozó hőseinek

·       a legfőbb gondolat, a „szent világszabadság” jelszavának végső zengésével fejeződik be

Az ítélet

• a várt és remélt szabadság gondolatköréhez kapcsolódik Az ítélet című költemény is
• hexameteres forma
• egész versen egy metafora vonul végig: az emberiség története
• saját történelmi szemléletét fejezi ki a vers
• a cím keresztény-vallásos fogalomhoz társul: a bibliai utolsó ítélet végső igazságtevésére utal
• ebben a versben kevesebb a személyes átéltség, inkább közlő, magyarázó jellegű
• a múlt tanulmányozásából következtetéseket von le: az emberiség története örökös harcok folyamata. Majd a jelenre vetett pillantás után a nem is távolinak vél jövőbe néz, s megjósolja az elkövetkező „rettenetes napokat”, az utolsó véres háborút, mely megold minden társadalmi problémát, s utána megvalósulhat a földi menny
• a jövőbe tekintéssel próféta szertartásos szerepét ölti magára
• forradalom előtti optimista hit, mely szerint egy csapásra megváltozhat a világ, beteljesülhetnek az emberiség évezredes álmai

A XIX. század költői

• 1846 után jut el egy újfajta költő-ideál kialakításáig, egy új művészi hitvallás hirdetéséig. A XIX. század költői c. verse – melyet 1847-ben írt- szerint a költő Isten küldötte „lángoszlop”, mely valaha a zsidókat vezette az egyiptomi bujdosás során, a költészet pedig politikai tett.
• a költők kötelessége a népet elvezetni a Kánaánba, az ígéret földjére -> ezt az eszményt, ezt a szent és nagy küldetést állatja követelményként századának költői elég, ennek érdekében érvel és bizonyít: tiltással figyelmeztet a feladat rendkívüliségére, meghatározza a népvezér-költők szerepét, rendeltetését (2. vsz.), felháborodottan átkozza meg a gyáva és a hamis, hazug próféták magatartását (3-4. vsz.)
• Kánaán: a vagyoni, a jogi és a kulturális egyenlőség elképzelése
• a cél elérése nem kétséges, a prófécia beteljesülése bizonyos, de az időpont bizonytalan -> a költő itt már nem láttatja önmagát, az elkövetkező időben, ez azt jelzi h „munkájának” eredményét nem fogja megérni (6. vsz.). A költemény mégis megnyugvással, a feladat teljesítésének boldogító tudatával zárul. Nem az eredmény, hanem a szándék minősíti az embert, a szolgálat, a használás akarata: a próféta szerepe nem beteljesülés átélése, csupán ennek hirdetése.
• zárt és kerek költemény, az indulatok nem teszik zaklatottá -> inkább az érvelő, bizonyító, meggyőző retorikára esik benne a fő hangsúly

Az apostol

• Műfaj: elbeszélő költemény
• Stílus: romantikus
• Szerkezet: Az időkezelés szervezi
• Első rész (1 – 4. ének) :                      Jelen
• Második rész (5 – 14. ének) :             Múlt (kronologikus időkezelés)
• Harmadik rész (15 – 19. ének) :         Jelen
• Negyedik rész (20. ének) :                 Jövő

Cselekmény:

Első rész (jelen): Kis szobában a család (férj, feleség, két gyerek). Egyik gyerek éhes, nem bír aludni, Szilveszter az asztalnál gondolkodik. Isten jelenik meg, Sz. felfedi előtte gondolatait: Minden földi bűn oka a szolgaság, ő pedig harcolni fog ez ellen.

Második rész (múlt): Egy asszony ismeretlen okból meg akar válni újszülöttjétől, egy bérkocsiba helyezi. A kocsis egy kocsma aljába teszi. Kifele jövet egy részeg felbukik benne, haza viszi, hogy a szomszédasszonnyal tolvajt neveljen belőle. Szilveszter napján született, ezért ezt a nevet kapja.

Négy éves korában az öreg tolvajt felakasztják, keresztanyja elzavarja Szilvesztert. Egy vén koldusasszony szállást ad neki a kutyája mellett, cserébe helyette koldulnia kell.

Hétéves koráig él itt. Egy úrnak nem tudott hazudni, aki elvitte magához, akinek a gyermekét kellett szolgálnia. Rosszul bántak vele, de sokat tanult a fiú órái alatt. Tizenhat éves korában elhagyta a házat. Az úrfi gyermekének tanára egy évi jövedelmét adta neki.

Kiérve a sosem látott természetbe rádöbben Isten hatalmasságára.

A kapott pénzből folytatja a tanulást, úgy érzi egyetlen célja a szabadságért való küzdelem lehet.

Az iskola után egy kis faluba érve jegyzőnek áll, ahol beszélni kezd a szegényekhez, akik megszerették, ám a kastélyok és templomok lakói nem tűrték a ténykedését. Egyedül egy kastélyban élő kisasszony barátkozott össze vele, akinek elmesélte élettörténetét.

Egy pap Sz. ellen fordítja a tömegeket, akik elüldözik őt. Visszautazik a fővárosba és kibérel egy padlásszobát. A kisasszonytól előzőleg egy gyűrűt kapott, és miután elüldözték, követte, és együtt maradnak.

Szilveszterben még él a tenni akarás, könyvet ír az elnyomók ellen, de a cenzúra nem engedte kiadni. Másolásból élt.

Harmadik rész (jelen): Vissza a jelenbe. Másnap a csecsemő holtan ébred. Sz. hatalmas keserűséggel rászánja magát, hogy eladja a feleségétől kapott gyűrűt, hogy eltemethesse fiát.

Küzd életcéljáért: egy titkos nyomdában kinyomtatja művét, mely el is terjed, ám elkapják és bebörtönzik, elbúcsúzni se hagynak neki időt.

Rabsága ideje alatt megjelenik neki felesége szelleme, aki tudtára adja, hogy már meghalt.

Tíz év után veréb száll az idősödő Sz. ablakára, aztán egy őr szabadon engedi.

Felkeresi régi otthonát, ahol tudatják vele felesége halálát, de nem leli a sírját. Merényletre készül a király ellen. Mikor felvonul a város utcáin, rálő, de nem talál, elfogják és kivégzik.

                                                                                                                     

Negyedik rész (jövő): Az új generációk lerázzák magukról a rabláncot, tisztelettel néznek fel a régmúlt apostolára.

Hangulata:

Két alapérzés:

·       Kudarc: komor, sötét, keserű

·       Hit: bizakodás

Hangnem: (szokás ezt modalitásnak nevezni)

pátosz és irónia

irónia: tragikus irónia

·       próféta, de mind homályosabban lát

·       megtagadja Istent

·       az emberiséget is kiirtaná

·       egyre mélyebbre süllyed

·       mindig két rossz közül választhat

Főbb gondolata:

Boldogság

Szabadság

Szerelem

Mit mond a szabadságról?

Király = zsarnokság

Segítője: egyház, nemesség

Butaság, megalkuvás, erkölcstelenség

Nép: áldozat

Magányos forradalmár:

1.    ő is áldozat lesz

2.    Néptől elszakadó tehetség

·       Magányos:

Elveszíti szövetségesét (tanító)

elveszíti családját

     3.Istentagadóvá lesz

     4.Emberiség ellen fordulna

·       Nem lángoszlop. Nem vezet.

·       A nép helyett cselekszi: merénylet – terror

Ő a szentimentális hős

·       Ellenséges világ veszi körül

·       Magányos és meg nem értett

·       A világnak kellene hozzá igazodnia

·       Magánya: kényszerű és vállalt magány

·       A nagy példakép: Rousseau

o     Romboló a személyiségre:

§ Születési előjog

§ Vagyoni helyzet

o     Értelem és tehetség à ez is manipulálható

o     Legfontosabb: a szív, a lelkiismeret à természet és erkölcs az, ami megtart a helyes úton

Az intézményről csak negatív mondanivalója van

Istenhez való viszonya változik:

1.    Tőle kapta a megbízatást (romantika)

2.    Miért adott családot, ha nem tudja táplálni? szemrehányó, perlekedő

3.    Próféta-költő à egyre magányosabb lesz

4.    Egyre kevésbé érti Istent à istentagadóvá lesz

Romantikus vonások:

Hős személyisége

Cselekményszerkezet

Szélsőséges indulatok, érzelmek

Képhasználat: éjszaka

Titokzatosság, álom

          Pl.: születés, felesége lelke megjelenik

Költő kiszól à lírai kitérés lsd:: Anyegin

Líraiság:

Nagy szerepet kap a meditáció

Nagy szerepet kap: a hős viselkedése, eszmei és érzelmi motivációk

4. fejezet: az elbeszélő költő veszi igénybe

11.. fejezet: szőlőszem- hasonlat ( ami tulajdonképpen metafora!!!) : belső monológ à költemény felezőpontján helyezi el

15. fejezet: halott gyermekének bölcsődal

17. fejezet: börtön – magánbeszéd