Élete
1823. január
1-én, Kiskőrösön jött a világra. Apja, Petrovics István mészáros mester, anyja
Hrúz Mária.
Petőfi
két éves korában, mindannyian Kiskunfélegyházára költöztek. Selmecen járt
iskolába, ám tizenöt éves korában nem járhatott tovább a líceumba. Épphogy
önmaga fenntartására volt elég a pénze, mikor egy színházban felfogadták
mindenesnek. Ezután gyerekek tanítását vállalta, majd Sopronban elment
katonának. Miután leszerelt, sokáig vándorolt, azonban 1841 októberében már a
tanulók életét élhette, mivel a pápai kollégiumban járhatott iskolába. Pápán
megismerkedett Jókai Mórral. A borozó című verse volt az első sikere, amit az
Athenaeum nevű folyóiratban közölt. 1844 februárjában Pestre ment, hogy
találjon kiadót, és sikerrel járt. Vörösmarty Mihály elvállalta a kiadást, a
Pesti Divatlapban ajánlott egy lehetőséget Vahot Imre. 1845-ben elkezdett más műfajokat is
kipróbálni, erős szerelemvágy ihlette verseit. 1846-ban alakított egy
csoportot, a Tízek Társaságát. Ez egy érdekszövetség volt, amelybe olyan
embereket hívott meg, akik olyan elveket követtek, mint ő. Arany Jánossal is összebarátkozott,
és levelezésüket a magyar irodalom máig őrzi. Ebben az évben nem csak költői
életében jött nagy fordulat, hanem magánéletében is. Erdélyben megismerte első
nagy múzsáját, szerelmét, Szendrey Júliát.
A
következő év szeptemberében összeházasodtak. 1848. március 15-e hozta el
a nagy fordulópontot Petőfi életében, mivel nem csak a 12 pont megírásában
játszott jelentős szerepet a márciusi ifjak vezéreként, hanem a Nemzeti dal
költésével is lázba hozta az embereket, ami pontosan kifejezte érzéseiket,
gondolataikat. Ám mint mindennek, a dicsőségének is eljött a vége. Gondjai
egyre csak szaporodtak: annak ellenére, hogy Júlia december 15-én megszülte a
kis Zoltánt, Petőfinek tavasszal el kell temetnie szüleit. Előzőleg Bem
segédtisztje, majd őrnagya volt, azonban szabadságot kért a temetés miatt, és
ezzel együtt ragjától is elbúcsúzott. Később újra elment katonának Bemhez,
azonban 1849. július 31-én Segesváron életét vesztette.
Petőfi politikai jövendölést
tartalmazó verseinek sorát a Várady Antalhoz írt költői levél nyitja meg
1846-ban. E verstípus jelentőségét mutatja, hogy mintegy harminc vers, s köztük
több jelentős sorolható ide. A legjobb versekben, mint az Egy gondolat bánt engemet... (1846. december), vagy A XIX. század költői és Az ítélet címűekben
nemcsak a látnoki gesztus jelenik meg, hanem a látomás is. A jövendölés-versek
nem alkalomszerűek, politikai jelentésük mégis nyilvánvaló: a szabad és boldog
jövő megteremtésére mozgósítanak. Leggyakrabban visszatérő, alapvető szemléleti
elemeik a következők: 1. a
világszabadság (Egy gondolat bánt engemet...), 2. a jók és a gonoszak harca (Világosságot!, Az itélet), 3. a világot megtisztító
vérözön (Levél Várady Antalhoz, Az itélet), s végül 4. az eljövendő Kánaán (A XIX. század költői, de utalásszerűen a
többiben is).
Szellemi fejlődésében, szemléletének
radikalizálódásában. Nagy érdeklődéssel olvasta a francia történeti irodalmat
és kivált a francia forradalmak történetét (ismerte Mignet, Cabet, Lamartine és
feltehetően Louis Blanc műveit). Képzeletét erősen foglalkoztatták a korai
(utópikus) szocialista-kommunista nézetek és mozgalmak.
Világképének
kialakításában a meghatározó élményt személyes sorsának alakulása,
hányattatásai és tapasztalatai adták. Rendkívül érzékeny volt mindenféle társadalmi egyenlőtlenség iránt, s a pályáján elért sikerei csak
növelték elszántságát a zsarnokság és – a vele méltán egylényegűnek tekintett
szolgaság elleni küzdelemben. A hajdani (családi) jómód elvesztését kompenzáló,
s a maga erejéből beérkezett ember
öntudatával mért mindent a tehetségen, és semmit sem gyűlölt úgy, mint a
(számára is) meghaladhatatlan társadalmi korlátokat. Olvasmányainak
megválasztásában és értelmezésében szemléletének ezek az ösztönösen radikális
tartalmai is irányították, s a könyvek segítették forradalmi beállítottságának
tudatosításában, fogalomrendszere kialakításában. Nemcsak a közvetlen politikai
nézeteiben (így a monarchia- és királyellenességben, a
köztársaság eszményítésében), hanem a világkép más területein is.
Jelentékeny hatással volt rá
(különböző közvetítéssel) a felvilágosodás eszmevilága, annak is a Rousseau-tól eredő, radikálisan demokrata kispolgári irányzata. (Az önéletrajzi
elemekkel teleszőtt nagy művében, Az apostolban is egyedül Rousseau neve fordul elő.) Innen ered az
egyenlőség és testvériség kultusza, s az a gondolat is, hogy az emberi
cselekvés végcélja a boldogság elérése, és ehhez képest a szabadság is
eszköznek számít.
Egy gondolat bánt engemet…
·
látomásversei közül az egyik legjelentősebb
·
ezzel a zaklatott menetű rapszódiával búcsúztatja
az 1846-os esztendőt (jellemző vonásai: a zaklatottság, az érzelmek és
gondolatok szenvedélyes hullámzása; a kötetlen szerkezet, a romantika jellemző
műfaja)
·
a bántó, az elviselhetetlen gondolat a lassú,
észrevétlen elmúlás, melynek visszataszítóan hosszadalmas folyamatát a két
hasonlat (hervadó virág, elfogyó gyertyaszál) részletező kibontása érzékelteti
·
a cselekvő akarat két izgatott felkiáltásban
utasítja el ezt a halálnemet, s rögtön ezután két metafora (fa, kőszirt) fejezi
ki a költő óhaját
·
megsemmisülés is passzív halál, s ezért a költő
számára ez is elfogadhatatlan
·
látási és hallási képzetek ismétlődése erősíti a
nagy ütközet izgatott elképzelését
·
a felzaklatott költői képzelet költői képzelet a
közvetlen összecsapás forgatagába, vad rohanásába vezet
·
Az erőteljes hangjelenségek kavargása –az acéli
zörej, a trombiták riadója, az ágyúdörej– összekapcsolódik a gyors mozgással, a
fújó paripák száguldásának látomásával. A költő erkölcsi elszántsága, a
föllelkesült akarat ebben az utol ütközetben tudja csak elképzelni a
megnyugtató halált, az önfeláldozás, az életáldozat misztériumát. Elesni ebben
a nagy csatában már nem passzív megsemmisülés, mert maga a hősi halál ténye is
szolgálat, a „kivívott diadal” előidézője.
·
a vers a végére lecsendesedik, a történése
lelassul, s megrendült ünnepélyességgel engedi át magát a nagy temetési nap
végső látomásának
·
a biztos hit szólal meg záró szakaszban, hogy az
utókor, a hálás nemzedék megadja a végső tisztességet önfeláldozó hőseinek
·
a legfőbb gondolat, a „szent világszabadság”
jelszavának végső zengésével fejeződik be
Az ítélet
- a várt és remélt szabadság gondolatköréhez kapcsolódik Az ítélet című költemény is
- hexameteres forma
- egész versen egy metafora vonul végig: az emberiség története
- saját történelmi szemléletét fejezi ki a vers
- a cím keresztény-vallásos fogalomhoz társul: a bibliai utolsó ítélet végső igazságtevésére utal
- ebben a versben kevesebb a személyes átéltség, inkább közlő, magyarázó jellegű
- a múlt tanulmányozásából következtetéseket von le: az emberiség története örökös harcok folyamata. Majd a jelenre vetett pillantás után a nem is távolinak vél jövőbe néz, s megjósolja az elkövetkező „rettenetes napokat”, az utolsó véres háborút, mely megold minden társadalmi problémát, s utána megvalósulhat a földi menny
- a jövőbe tekintéssel próféta szertartásos szerepét ölti magára
- forradalom előtti optimista hit, mely szerint egy csapásra megváltozhat a világ, beteljesülhetnek az emberiség évezredes álmai
A XIX. század költői
- 1846 után jut el egy újfajta költő-ideál kialakításáig, egy új művészi hitvallás hirdetéséig. A XIX. század költői c. verse – melyet 1847-ben írt- szerint a költő Isten küldötte „lángoszlop”, mely valaha a zsidókat vezette az egyiptomi bujdosás során, a költészet pedig politikai tett.
- a költők kötelessége a népet elvezetni a Kánaánba, az ígéret földjére -> ezt az eszményt, ezt a szent és nagy küldetést állatja követelményként századának költői elég, ennek érdekében érvel és bizonyít: tiltással figyelmeztet a feladat rendkívüliségére, meghatározza a népvezér-költők szerepét, rendeltetését (2. vsz.), felháborodottan átkozza meg a gyáva és a hamis, hazug próféták magatartását (3-4. vsz.)
- Kánaán: a vagyoni, a jogi és a kulturális egyenlőség elképzelése
- a cél elérése nem kétséges, a prófécia beteljesülése bizonyos, de az időpont bizonytalan -> a költő itt már nem láttatja önmagát, az elkövetkező időben, ez azt jelzi h „munkájának” eredményét nem fogja megérni (6. vsz.). A költemény mégis megnyugvással, a feladat teljesítésének boldogító tudatával zárul. Nem az eredmény, hanem a szándék minősíti az embert, a szolgálat, a használás akarata: a próféta szerepe nem beteljesülés átélése, csupán ennek hirdetése.
- zárt és kerek költemény, az indulatok nem teszik zaklatottá -> inkább az érvelő, bizonyító, meggyőző retorikára esik benne a fő hangsúly
Az apostol
- Műfaj: elbeszélő költemény
- Stílus: romantikus
- Szerkezet: Az időkezelés szervezi
- Első rész (1 – 4. ének) : Jelen
- Második rész (5 – 14. ének) : Múlt (kronologikus időkezelés)
- Harmadik rész (15 – 19. ének) : Jelen
- Negyedik rész (20. ének) : Jövő
Cselekmény:
Első rész (jelen): Kis szobában a család (férj, feleség, két
gyerek). Egyik gyerek éhes, nem bír aludni, Szilveszter az asztalnál
gondolkodik. Isten jelenik meg, Sz. felfedi előtte gondolatait: Minden földi
bűn oka a szolgaság, ő pedig harcolni fog ez ellen.
Második rész (múlt): Egy asszony ismeretlen okból meg akar válni
újszülöttjétől, egy bérkocsiba helyezi. A kocsis egy kocsma aljába teszi.
Kifele jövet egy részeg felbukik benne, haza viszi, hogy a szomszédasszonnyal
tolvajt neveljen belőle. Szilveszter napján született, ezért ezt a nevet kapja.
Négy éves korában az öreg tolvajt
felakasztják, keresztanyja elzavarja Szilvesztert. Egy vén koldusasszony
szállást ad neki a kutyája mellett, cserébe helyette koldulnia kell.
Hétéves koráig él itt. Egy úrnak
nem tudott hazudni, aki elvitte magához, akinek a gyermekét kellett szolgálnia.
Rosszul bántak vele, de sokat tanult a fiú órái alatt. Tizenhat éves korában
elhagyta a házat. Az úrfi gyermekének tanára egy évi jövedelmét adta neki.
Kiérve a sosem látott természetbe
rádöbben Isten hatalmasságára.
A kapott pénzből folytatja a
tanulást, úgy érzi egyetlen célja a szabadságért való küzdelem lehet.
Az iskola után egy kis faluba
érve jegyzőnek áll, ahol beszélni kezd a szegényekhez, akik megszerették, ám a
kastélyok és templomok lakói nem tűrték a ténykedését. Egyedül egy kastélyban
élő kisasszony barátkozott össze vele, akinek elmesélte élettörténetét.
Egy pap Sz. ellen fordítja a
tömegeket, akik elüldözik őt. Visszautazik a fővárosba és kibérel egy
padlásszobát. A kisasszonytól előzőleg egy gyűrűt kapott, és miután elüldözték,
követte, és együtt maradnak.
Szilveszterben még él a tenni
akarás, könyvet ír az elnyomók ellen, de a cenzúra nem engedte kiadni.
Másolásból élt.
Harmadik rész (jelen): Vissza a jelenbe. Másnap a csecsemő holtan
ébred. Sz. hatalmas keserűséggel rászánja magát, hogy eladja a feleségétől
kapott gyűrűt, hogy eltemethesse fiát.
Küzd életcéljáért: egy titkos
nyomdában kinyomtatja művét, mely el is terjed, ám elkapják és bebörtönzik,
elbúcsúzni se hagynak neki időt.
Rabsága ideje alatt megjelenik
neki felesége szelleme, aki tudtára adja, hogy már meghalt.
Tíz év után veréb száll az
idősödő Sz. ablakára, aztán egy őr szabadon engedi.
Felkeresi régi otthonát, ahol
tudatják vele felesége halálát, de nem leli a sírját. Merényletre készül a
király ellen. Mikor felvonul a város utcáin, rálő, de nem talál, elfogják és
kivégzik.
Negyedik rész (jövő): Az új generációk lerázzák magukról a
rabláncot, tisztelettel néznek fel a régmúlt apostolára.
Hangulata:
Két
alapérzés:
· Kudarc: komor, sötét, keserű
· Hit: bizakodás
Hangnem:
(szokás ezt
modalitásnak nevezni)
pátosz
és irónia
irónia:
tragikus irónia
· próféta, de mind
homályosabban lát
· megtagadja Istent
· az emberiséget is kiirtaná
· egyre mélyebbre süllyed
· mindig két rossz közül
választhat
Főbb
gondolata:
Boldogság
Szabadság
Szerelem
Mit
mond a szabadságról?
Király
= zsarnokság
Segítője:
egyház, nemesség
Butaság,
megalkuvás, erkölcstelenség
Nép: áldozat
Magányos
forradalmár:
1. ő is áldozat lesz
2. Néptől elszakadó tehetség
· Magányos:
Elveszíti szövetségesét
(tanító)
elveszíti családját
3.Istentagadóvá lesz
4.Emberiség ellen fordulna
· Nem lángoszlop. Nem vezet.
· A nép helyett cselekszi:
merénylet – terror
Ő a
szentimentális hős
· Ellenséges világ veszi körül
· Magányos és meg nem értett
· A világnak kellene hozzá
igazodnia
· Magánya: kényszerű és
vállalt magány
· A nagy példakép: Rousseau
o
Romboló a személyiségre:
§ Születési előjog
§ Vagyoni helyzet
o
Értelem és tehetség à ez is manipulálható
o Legfontosabb: a szív, a
lelkiismeret à természet és erkölcs az,
ami megtart a helyes úton
Az
intézményről csak negatív mondanivalója van
Istenhez
való viszonya változik:
1. Tőle kapta a megbízatást
(romantika)
2. Miért adott családot, ha nem
tudja táplálni? szemrehányó, perlekedő
3. Próféta-költő à egyre magányosabb lesz
4. Egyre kevésbé érti Istent à istentagadóvá lesz
Romantikus
vonások:
Hős személyisége
Cselekményszerkezet
Szélsőséges
indulatok, érzelmek
Képhasználat:
éjszaka
Titokzatosság,
álom
Pl.: születés, felesége lelke
megjelenik
Költő
kiszól à lírai kitérés lsd:: Anyegin
Líraiság:
Nagy szerepet kap a meditáció
Nagy
szerepet kap: a hős viselkedése, eszmei és érzelmi motivációk
4.
fejezet: az elbeszélő költő veszi igénybe
11..
fejezet: szőlőszem- hasonlat ( ami tulajdonképpen metafora!!!) : belső monológ à költemény felezőpontján helyezi el
15.
fejezet: halott gyermekének bölcsődal
17.
fejezet: börtön – magánbeszéd
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése