Groteszk látásmód Örkény István Tóték című drámájában

Örkény Istvánt (1912—1979) elsősorban ma is úgy tartják számon, mint az egyperces novellák és a Tóték szerzőjét, s ezek népszerűségével később is csak a Macskajáték vetekedhetett. E művek idehaza forradalmian megváltoztatták mind a próza-, mind a drámairodalom lehetséges szemléletmódjairól kialakult képet, mind a színjátszás hagyományait. A Tóték bemutatója a Thália Színházban (1967) igazi dráma-és színháztörténeti eseménynek számított. A változások lényege: az áttételesebb, intellektuálisabb közlésmódok térnyerése, az egyszerre példázatszerű és dokumentumjellegű előadásmód és a világirodalomban már régebb óta hódító groteszk és abszurd szemléletmódok és ábrázolási technikák erőteljes érvényesítése, a törekvés az összetett, ellentmondásos világ valóságos viszonyainak hiteles írói megjelenítésére.

Életpályája – csak emlékeztető – a kiemelt sorokat kell tudni

Örkény István magyar drámaíró. 1912-ben született, gyógyszerész, zsidószármazású családba Budapesten. Tanulmányai: piarista gimnázium; vegyészmérnöki + gyógyszerdiploma. Londonban és Párizsban jelentek meg művei. Itthon a Szép Szó folyóiratban jelentek meg írásai, drámái. 1938 – 1939ben Londonban, majd Párizsban élt. 1942-ben munkaszolgálatosként került az orosz frontra. A 2. Hadsereggel gyalog ment a Donig. Hadifogságból 1946-ban ért haza. Legfontosabb fogalom Örkény számára: a szolidaritás, ez a legtöbb, amit egy ember a másikért tehet. 1946: kommunista párt à kiábrándulás, ellenzékivé válik. 1956 után évekig nem publikálhat. Első novellás kötetei: Tengertánc; Budai böjt; Ezüstpisztráng. Kisregény: Macskajáték; Tóték. Verses kötet: Jeruzsálem hercegnője; Nászutasok a légypapíron. 1968: kiválogatja az egyperces novellákat à Egyperces novellák. Életének utolsó szakaszában a drámaírás felé fordul. 1979-ben halt meg.

TÓTÉK

A közvetlenül a háború után keletkezett műveiben nemcsak a dokumentumjelleg szembeötlő, hanem az is, hogy Örkény szükségszerűen front - és főként fogolytábori élményeit írta meg, a hátország múltként és a foglyok — elérhetetlennek látszó —jövőjének álmaként jelent meg.

Örkény a háborút tekintette élete sorsdöntő élményének, s ezt a legteljesebben a Tótékban tudta megragadni. Pedig látszatra nem is a háború a fő téma, a mű fő cselekménysíkja nem is a fronton, hanem a hátországban játszódik. Maga a hátország, a béke világa azonban nem a múlt és a jövő lehetséges ellenpontja lesz, hanem a fronttal egyidejűen jelenik meg. Így egymást magyarázzák, ami segíti a háború kritikai ábrázolását. A hátország középpontba állítása azért is telitalálat, mert második világháborús szerepünket, kiszolgáltatottságunkat és mégis meglévő felelősségünket csak úgy lehet igazán megragadni, ha azt a helyet állítjuk középpontba, ahol a dolgok valójában történtek vagy történhettek volna.

A cselekmény: a második világháború idején a Tót családhoz érkezik fiuk parancsnoka a frontról pihenni; a család fiuk sorsának jobbra fordulása érdekében lesi az őrnagy minden kívánságát; dobozolással töltik az időt éjjel, amikor az őrnagy nem tud aludni; sorozatosan megalázkodni kényszerülnek, s amikor már nem tudják tovább elviselni a visszaérkező őrnagyot, Tót Lajos a margóvágóval feldarabolja.

A dráma fő cselekménysíkja: nem a front, hanem a hátország. A két lehetséges helyszínerősíti egymást; a kiszolgáltatottság, a felelősség így nyomatékosabban bemutatható - alátszólag idilli üdülőfalu egy felfordult világot idéz.

A Tóték a szolgalelkűség és a lázadás groteszk képe. A groteszkben szélsőséges, össze nem illő elemek fonódnak össze. E műben ezt leginkább a deformáció segíti elő.

A deformáció a valóság jelenségeitől fokozottabban eltérő alkotói eljárás, amely nagyobb teret enged a fantasztikus és az abszurd elemeknek. A mű a szereplők deformálódásának folyamatát jeleníti meg. A deformáció is a valóságos elemekből indul ki, ez esetben a háborúból. A háború lényege az emberi személyiség szempontjából az integritás felfüggesztése a parancsuralom, a teljes kiszolgáltatottság nyomása alatt. Az ember számára ez abszurd helyzet, hiszen nem teheti azt, amit szokott, amit a j zan ész szerint tenni akar. Ezt szemlélteti a Tót család szokásainak fokozatos átalakulása, deformálódása és akaratuknak, gondolkodásuknak agresszív megbéklyózása. Mindebben az író a családfőt állítja a középpontba, ő az, aki kibírhatatlanul szenved a változásoktól, a két nő a nagy cél érdekében a végsőkig alkalmazkodik. De nemcsak a Tót család, egész környezetük deformálódott a háború nyomására. Az üdülőközség látszólag idilli világa valójában felfordult világ, ahol szinte senki sem azt csinálja, amit kellene. Szembeötlő az értelmiségi lét devalválódása. Az értelmiségi vagy az alkalmazkodást hirdeti, mint Tomaji plébános, Cipriani ideggyógyász

(a kisregényváltozatban), vagy hivatást cserél: az ügyvéd gödörtisztítóvá, Tót Gyula tanító zászlóssá lett. (Varró őrnagyról nem tudjuk meg, vajon hivatásos katona-e.) De nemcsak az értelmiségiekre jellemzők a foglalkozáscserék. Tót Lajos vasutas volt és tűzoltó lett, s most éppen ezt kell feladnia, hogy dobozolóvá váljon. A postás is katona lett, s helyette a bolond

Gyuri atyus a levélkézbesítő. S vannak, akikről már csak múlt időben beszélnek: Klein vendéglős és Beger mozis már csak „Volt”.

Ebbe a predeformálódott világba robban be az őrnagy, aki már teljesen deformálódott személyiség. Egy gépezet kereke lett, s az a célja, hogy mindenki azzá váljon. Az őrnagy eredetileg maga is áldozat, sajnálni mégsem tudjuk. Magatartása azt példázza, hogy a szolgalelkű alkalmazkodóképesség hova vezet, s milyen károsan burjánzó a hatása, ha némi hatalommal párosul. Az őrnagy a Tót család otthonába baráti vendégként érkezik, hívásra, rábeszélésre, azért, hogy pihenjen. A háború gépezete azonban képtelen a munkaszünetre, a deformálódott ember nem képes visszanyerni eredeti állapotát. Az őrnagy képtelen a civil élethez alkalmazkodni, s látszólag demokratikus viselkedésével, látszólag hasznos munkára serkentő szavaival hozzálát, hogy teljesen deformálja a Tót családot is, méghozzá úgy, hogy magára a családfőre összpontosítja figyelmét. Az akcióhoz szövetségeseket keres és talál is a két nőben. Az akció különös fonáksága, hogy a Tót család nem fogja fel, hogy ők az áldozatok, az őrnagy pedig az ellenség, hiszen ők hitük szerint csak jót akarnak, azért hogy majd az őrnagy is jót tegyen a zászlós fiúval kint a fronton.

A mű világa ellentétekre épül. A mű két cselekményszála a hátország és a front képét idézi fel és kapcsolja össze. Ez eleve feszültséget teremt: a hadsereg és a civil élet sohasem illeszkedhet harmonikusan. Örkény ezt az ellentétet még fokozza is. Varró őrnagy egy partizánvadász-egység parancsnoka, Tóték pedig egy hegyvidéki üdülőközség lakosai. Az érzelmi-hangulati és a mögötte lévő lényegi ellentétek már a művet elindító helyzetben hangsúlyosak. Az őrnagy (betegség) „megrendült egészségi állapota miatt » kap kéthetes szabadságot, Tóték viszont majd kicsattannak az egészségtől. Tótékat készületlenül éri a háborúból érkező őrnagy magatartása, bár ők igyekeznek minden eshetőségre felkészülni. De ők üdülővendégre várnak, még ha rendkívülire is. Előkészületeik is ezt mutatják

(szagtalanítás, a csönd és a fenyőillat biztosítása, kényelmi tárgyak beszerzése).

Tevékenységükkel fiuk sorsán akarnak segíteni, az őrnagy kiszolgálásával azonban önkéntelenül is a háború kiszolgálását kezdik meg.

A frontot idézi az egyik cselekményszál: Tót Gyula zászlós története, amelyet levelekből, sürgönyökből, leltárból ismerhetünk meg. Ezek a szerző által írt, azaz fiktív dokumentumok nagymértékben megnövelik a mű hitelességét, valószerűségét, hiszen ezer-és ezerszámra készültek a háború idején ilyenfajta levelek és sürgönyök. A frontélet azonban közvetlenül is megjelenik a hátországbeli üdülőközségben az őrnagy alakján keresztül.

A hátországban és a fronton történtek összekapcsolásában kulcsszerepe van a postásnak, hiszen tőle függ, hogy a leveleket Tóték megkapják-e vagy nem, ugyanis a bolond az általa különösen tisztelt Tót úr részére csak jó híreket továbbít. A halálhírről szólósürgöny megsemmisítésének lényeges szerepe van a cselekmény befolyásolásában. Ha

Tóték megkapják a sürgönyt — nincs konfliktus, hiszen cél nélkül nem vállalták volna az alkalmazkodás fokozatait, a szolgalelkűséget. Ha az őrnagy ott-tartózkodása közben kaptak volna sürgönyt, akkor drámai összecsapásra, lázadásra nyílott volna lehetőség. Így Tóték végigjárják az alkalmazkodás különböző fokozatait. A sürgöny megsemmisítésének azonban nemcsak a szereplők viselkedésében, hanem a groteszk általánossá válásában is jelentősége van. Már a lehetőség is groteszk, hiszen a bolond válik postássá, s ő korántsem postásként viselkedik. Gyuri atyus, a postás, aki a narrátor szerepét is betölti, nem kézbesíti a halálhírről szóló sürgönyt Tótéknak, mert szereti őket.

Még lényegesebb az a feszültség, amely azáltal keletkezik, hogy a cselekmény egyik lényeges elemét illetően mást tud az olvasó és mást a Tót család. Tóték — és környezetük — szinte hősi áldozatvállalásnak tekintik a teljes alkalmazkodást, a befogadó viszont tudja, hogy nem hősi cselekedetről, nem fenséges vagy tragikus helyzetről van szó, hanem abszurd helyzetbe került gyámoltalan emberek groteszk vergődéséről.

Az író ezáltal elidegenítően, az azonosulást mellőzve mutatja be a Tót családot. Az a célja, hogy az olvasó is képes legyen a távolságtartásra. Amikor értesülünk a fiú haláláról, megteremtődik e távolságtartás objektív lehetősége. Az olvasó sem érzelmileg, sem gondolatilag nem azonosulhat a szereplők szolgalelkűségével, ugyanakkor részvétet érezhet a kiszolgáltatottak iránt. S a mű követése közben a gondolati általánosításra is képes lesz: mindig gyanakvással kell fogadnunk azokat, akik a mi érdekeinkre hivatkozva szolgává akarnak aljasítani bennünket.

Szerkezeti szempontból nemcsak a két cselekményszál párhuzama a lényeges. A Tót család sorsában egymásra épülő fokozatok figyelhetők meg. A kisregény 1. és 2. fejezete (a dráma első része) az előkészületeket mutatja be, majd az őrnagy megérkezését és első napját a faluban. Helyzetet ábrázol tehát, de megadja benne a konfliktus lehetséges forrásait (a fiú halála, az őrnagy feje tetejére állított napirendje). A 3. és 4. fejezet (a dráma második része) a

további 13 nap története, a deformálódás bemutatása, tehát folyamat- ábrázolás. A helyzet hívja elő a folyamatot s a folyamat befejezhetetlensége a végső kétségbeeséséből sarjadó cselekvést. A megérkező dokumentumok mind a folyamat gyorsulását, a cselekvés késleltetését szolgálják, a meg nem érkezők viszont mintegy figyelmeztetik az olvasót (a nézőt) a cselekvés halasztásának értelmetlenségére. Ugyanakkor nem Tótékat ítéljük el, hanem azt a felfordult világot, amely ilyen abszurd helyzeteket teremt.

A folyamat lényegi mozgatója az őrnagy démoninak bizonyuló figurája. Állandóan agresszív játékot űz Tóttal: valamely szokásának a feladására készteti — s ehhez igénybe veszi Mariska és Ágika segítségét is. Ahogy Tót megtörik, úgy adja fel egyéniségét is.

Először csak legelemibb szokásairól kell lemondania, a dobozolásba való kényszerű bekapcsolódása azonban már akaratának feladását is érinti. Az a tény, hogy Tót úr korábban nem készített dobozokat, azt is bizonyítja, hogy a családon belül — és a falusi közvéleményben — ő is hatalom volt, akit családtagjai szeretettel, de szolgalelkűen kiszolgáltak. A második nagy megalázkodás az új margóvágó készítésével függ össze. Az őrnagy ottmaradásának feltételéül azt szabja, hogy Tót dobozolás közben ne gondolkozzon, ugyanakkor azt követeli tőle, hogy azon törje a fejét: miként lehetne kiküszöbölni a dobozolás közbeni gondolkodást. S bár a feladatot megoldja, az újabb megalázások után Tót megszökik. Szökése nemcsak rá jellemző, s nemcsak az adott helyzetben értelmezhető cselekvés. Tót példázza a legtipikusabb második világháborús hazai magatartásformát: a kivárást. Tót azért szökik, mert az ellenállásra képtelen. A kivárás értelme kettős: életben maradni és a fennálló világrendet átmenteni. Tót és családja tökéletesen megvan elégedve azzal a világgal, amelyben korábban élt, s az őrnagy távozása után első dolguk visszahelyezni mindent a régi, megszokott rendbe. Az őrnagy azonban váratlanul visszatér, és ennek többrétegű a funkciója. Példázza azt is, hogy a háború, a rossz önként nem távozik körünkből, hogy a kivárás politikája nem elég.

Példázza azt is, hogy az erőszakkal szembe kell szállni. Hangsúlyosan szól arról, hogy a háború után, a 20. század szörnyűségeinek tudatával nem lehet ügy élni, mintha semmi sem történt volna. Az őrnagy távozása után Tót úgy vélte, hogy ismét helyreállt a régi világrend. A visszatéréskor azonban rá kell döbbennie, hogy amíg „őrnagyok” vannak, addig nem is állhat helyre. E felismerés vezeti őt az őrnagy likvidálásához.

Az őrnagy visszatérésével lehetővé válik a válasz a mottó által felvetett kérdésre. A mottó így szól: „Ha egy kígyó (ami ritkaság) fölfalja önmagát, marad-e utána egy kígyónyi űr? És olyan erőhatalom van-e, mely egy emberrel ember voltát megetethetné? Van? Nincs? Van?

Fogas kérdés!” Íme: van olyan erőhatalom, amely teljesen szétroncsolja az emberi személyiséget, de az ember mégis képes lehet a lázadásra, ha megmarad benne egy szikrányi öntudat. S mivel ez a mű nem az őrnagy, hanem Tót deformálódásának története, ezért hangsúlyosabb Benne Tót sorsának a tanulsága, a végül fellázadó ember képe. Tóték mindvégig azt hitték, hogy fiuk élete a tét. Csak Tót érezte, s cselekvése ennek a felismerése, hogy itt az ő személyisége volt az igazi tét, és hogy nem lehet olyan cél, amelynek érdekében önmagát puszta eszközzé tehetné. Tót úr életében is megadatik az a perc, amelyben boldognak kell őt elképzelnünk.

Avantgárd világlátás és ábrázolásmód Kassák Lajos A ló meghal a madarak kirepülnek című alkotásában

Egy érsekújvári születésű fiatal vasmunkás az új évszázad első éveiben kíváncsian és az Életre szomjazóan Budapestre jön. Elvegyül a társadalom alulra szorítottjainak névtelen világában, s néhány évig öntudatlanul, a hozzá hasonlók társaságában ide-odavetődve, munkahelyről-munkahelyre hányódva éli átlagos hétköznapi életét. Mintegy a véletlen sodorja be az Újpesti Munkásotthonba is, ahol a színjátszókör, a dalárda, majd a Munkásművelődési Körben hallgatott előadások fokozatosan átformálják gondolkodásmódját. Lassanként rádöbben: “én nemcsak munkás, nemcsak fizetett gép, hanem ember is vagyok.” Részt vesz a sztrájkokban - később maga is a szervezők közé tartozik; megismerkedik Szabó Ervin tanaival, s lassanként megérti, hogy a kultúrának felbecsülhetetlen szerepe van az emberi önérzet, öntudat felébresztésében, az “emberibb ember” kialakításában.^[1] Ekkor már rendszeresen olvassa a Népszavát, majd - 17-18 évesen! - belekóstol a könyvekbe is. Első megrendítő versélménye Petőfi: Kutyák- és Farkasok dala; mintha megsejtené, hogy ez utóbbi az ő sorsszimbóluma is. A János vitéz ámulatba ejti, az Apostolt kicsit idegennek érzi.

Legerőteljesebb az Ady-hatás. Vissza-visszatérő alapmotívumok, egy-egy átemelt kép, olykor az egész vers-szituáció bizonyítja: mélyen átérezte Ady heroikus sors-tudatát: “Sorsunk: az iga, sorsunk: sohasem élni”, de Babits antik-pogányos szépségimádatát, gyémántkemény magányát és bezártság-tudatát is rokonnak érzi; a fegyelmezett, csiszolt szonett-formát tőle veszi át.

A kritika is kezd felfigyelni rá, Kassák azonban még mindig elégedetlen önmagával. Érzi, hogy neki, a vassal és anyaggal dolgozó embernek, akinek más a költészethez való viszonya, mint a Nyugat költőinek, másként kell a költészet anyagával, a szóval is bánnia.

Kassák Lajos a magyar avantgárd irodalom legnagyobb, nemzetközi mércével mérve is kiemelkedő alkotója. A magyar avantgárd hazánkban a konzervatívabb olvasói elvárások, az irodalomeszmény különbözősége és egyéb okok miatt nem tudott széleskörű réteget teremteni magának. Így Kassák viszonylag csekély olvasóközönséget tudhatott magáénak. Ennek ellenére hatalmas életművet hagyott hátra, számos műfajban alkotott maradandót, mint pl: képzőművészet, költészet és irodalomszervezés. Műhelyei számos fiatal tehetséget indítottak útnak. Életműve hagyományteremtő, olyan alkotókra volt hatással, mint Szabó Lőrinc, Déry Tibor és József Attila. Az avantgárd a 20. századtól jelentkező művészeti irányzatok és mozgalmak összefoglaló neve (a 20-as és 30-as évekre jellemző) . Jellemző rá a gyökeresen új formák teremtése. Különféle, ellentétes esztétikai, filozófiai, politikai nézetrendszerrel fellépő áramlatok, amelyek ember-ember és ember-természet megváltozott viszonyrendszerére keresték a választ. A művészi kifejezés új, korszerű lehetőségeit kutatták. Programjaik, kiáltványaik esztétikai-poétikai elveken túl társadalmi politikai célkitűzéseket is tartalmaztak. Több művészeti ágban is jelentkezett: irodalomban, képzőművészetben, színház, zene-,tánc-, és iparművészetben valamint az építészetben is. Jelentősebb irányzatai a kubizmus, a futurizmus, az expresszionizmus, a dadaizmus, a konstruktivizmus és a szürrealizmus. Formanyelvi sajátosságai beépültek a későmodernség művészetébe és irodalmába. Rokon tendenciáit neoavantgárdnak nevezzük.

Kassák korai költészetére a nyugatosok gyakoroltak hatást, de meglehetősen hamar eltávolodott a klasszikus modernség költészeteszményétől. Elutasította a művészet a művészetért önelvű szépségeszményét (l’art pour l’art). Úgy vélte, a műalkotás nem puszta esztétikai tárgy,hanem aktív tett, tevékenység. Az irodalmi szövegnek nem jelzésszerűen kell működnie, nem kapcsolható hozzá jelentés. Mivel nyelvi alapú, jelentés töredékek kialakulhatnak (jelentésteremtés részleges). Azon az állásponton volt, hogy a művészetnek le kell bontania a magas és a tömegkultúra közti határokat. Új művészeti nyelvet akart megteremteni. Költészete meghatározóan az expresszionizmushoz kötődik. Verseit először a Renaisance címmel megjelenő folyóiratban közlik. 1912-ben a Misilló királysága című regényét a Nyugatban közlik, ezzel egyik álma válik valóra. Első verseskötete (1915) Éposz Wagner maszkjában címmel jelent meg és mindössze 13 verset tartalmazott. Kötetének hangvétele, verseinek a közösség nevében megszólaló lírai énje Whitman költészetét idézi. A kötet magán viseli az olasz futurizmus esztétikai elveinek hatását is, azonban szemben a futuristákkal, nem a rombolás, hanem az építés pátoszát helyezi előtérbe. Ebben a kötetben jelennek meg a szabad versek is. Második kötete a Hirdetőoszloppal című kötet, Kassák expresszionizmusának kiteljesedését pedig a Máglyák énekelnek című prózavers jelzi. A szabad vers olyan költemény, amelyben prózaforma egyesül a költőiség sűrítő, tömörítő formaszerkezetével. Írásképe versszerűen tördelt, prózaritmussal rendelkezik. Esetleg rímtelen, ritmust mellőző próza. A ritmikai és más zenei elemeket keverten és kötetlenül alkalmazza, számos variációs lehetőséget biztosít. Nem sorolható be sem az időmértékes, sem a hangsúlyos vers kategóriába. Harmadik kötete Világanyám címmel jelent meg, mely a dadaizmus felé való tájékozódást mutatja. A 20-as években írta egyik legsikeresebb prózai művét, az Egy ember élete című nyolckötetes önéletrajzot. A 30-as években jelentős változás játszódott le Kassák költészetében. Műveit szilárd belső forma, feszes szerkezet, nyelvi egyszerűsítés jellemzi (Földem, virágom; Ajándék az asszonynak; Fújjad csak furulyádat; Sötét egek alatt). Kései korszakának költeményei az újat teremtés igényével föllépő ember magányának tapasztalatát fogalmazzák meg.

Kassák folyóiratokkal és irodalmi rendezvényekkel is segítette az avantgárd kibontakozását. Folyóiratai A Tett, a Ma (melyet Bécsben is kiad), A dokumentum, a Munka. Az Új idők, a Kortárs és az Alkotás című folyóiratok társszerkesztője.

A ló meghal a madarak kirepülnek című szabad verse 1922-ben jelent meg. A magyar irodalmi avantgárd legkiemelkedőbb teljesítményeként számon tartott költeménye. A műre jellemzők az avantgárd és a szabad vers főbb jegyei, mint pl. a töredékesség, a mondatépítkezés megtörik, az elliptikus szerkezetre (hiányra) épít, ok-okozati összefüggés alapján nem követhető, párhuzamos, mozaikszerű mondatszerkesztés (egy időben több tér vagy egy térben több idő). Megjelennek ismétlődések, toposzok. A műnek visszatekintő, önéletrajzi jellege van, a nyugat-európai csavargás emlékképei és az elbeszélői én reflexiói jelennek meg. Jellemző az út-vándorlás toposz. A lírai hősnek útitársai vannak, a faszobrásszal és a Chilébe vallásalapítónak készülő „szittyával” utazik. Az útvonal főbb állomásai Bécs, Stuttgart, Brüsszel és Párizs. Az elbeszélt eseménysor első és utolsó szakasza keretet alkot, mivel a vándorlás Pestről indul és Pestre érkezik vissza. Az érsekújvári emlékképeket megidéző szövegrész központi eleme az elszakadás az apától, központi kérdése pedig az elutasított jövőkép („valamikor azt hitte az öreg 21 évesen káplán leszek). A záró rész visszatérés az anyához és a szeretőhöz. A mű többszöri olvasása után sem értelmezhető az elbeszélt utazás célja, annak tapasztalatai és eredményei. Sikertelen, mivel a képsorok és történetmozaikok logikus, ok-okozati rendbe állításának lehetőségét poétikai alakzatok törik meg, amelyek lebontják a nyelvi jelek hagyományos jelentéseit. A szerkesztés szándékosan gátolja az értelmezést.

A nyitó kijelentés visszautal a címbeli motívumokra(ló,madár). Mindkét képhez az idő képzete kapcsolódik. Az idő pedig kapuként tárul fel, vagyis mindhárom kép időmetafora. A kapu jelentése vonatkozhat az indulásra(a vándorlás kezdetére), de a visszatekintő költői megnyilatkozás líraian kitüntetett idejére is ( a kapuként kinyíló szárnyak szabaddá teszik a teret a költői megnyilatkozásra). A ló, a madár, a papagáj motívumai, valamint a vörös szín különféle ismétlődései később is visszatérnek. Ezeknek a motívumoknak a jelentése folyton változik, mivel folyton eltérő szöveg- és hangnembeli környezetben jelennek meg. Így a jelentés nem válik rögzíthetővé. Ez az oka annak, hogy az olvasó nem talál olyan rendezőelvet, amelyik a képeket, motívumokat összefüggő rendszerbe illeszthetné. A versbeli képvilágban nem ismerhető fel állandó, egységes jelentésekhez kapcsolható szimbólum, vagy összetett költői képrendszer. A motívumok, képek egymáshoz való viszonya csak töredékesen állapíthatók meg („Az idő nyerített akkor- a város rohant mellettünk/ide oda forgott és néha fölágaskodott”; a fák alapjában véve teherbe esett lányok/de ha jobban megnézzük, a határkövek is teherbe esett lányok”; „a falakról vörös seregekben lefelé masíroznak a poloskák”).

A szöveg építkezésének jellemzője, hogy egy kiépülőben lévő metonimikus(ok-okozati) szerkezetet hirtelen felváltja egy ellentétes hatású metaforikus szerkezet („Kösd csak rám a térdeidet/asszonykám/ezüst szalamander/papagáj/vitézkötés az életem/gyümölcsfa/leszakított csillag/ó jaj ó jaj”). Ez a fajta szerkesztés azt jelenti, hogy a szöveg megkívánja a két olvasási mód(metonimikus és metaforikus) egyensúlyban tartását és összjátékát. A művet jellemzi a központozás hiánya. Ez a hiány a mondattani egységek többféle értelmezését teszi lehetővé. Kihasználja a szavak szó szerinti és az átvitt értelmű jelentés közötti feszültséget. Így a nyelvi szerkezetek is montázsszerű hatást keltenek(„ szittya az öltözőben felejtette az új vallás kulcsát”, „a galambok bukfenceztek a háztetők felett/jobban mondva galoppoztak a napkocsin”). A szövegben gyakoriak a korábbi állításokat visszavonó, vagy épp az állítás és a tagadás játékára épülő szerkezeti egységek („amit fölállítunk az föl van állítva/de amit fölállítottunk, az nem jelent semmit”; „én láttam Párizst és nem láttam semmit”). Ezek a poétikai eljárások szétoldják a jelentést és a dada törekvéseire jellemzően azt a poétikai célt szolgálják, hogy a költői nyelv ne működhessen jelszerűen. A műben több, halandzsának minősíthető elemek is vannak(„ ó dzsiramári”; „latabagomár és finfi”).

A versben legtöbbször megjelenő motívum az önreflexív alakzat az önértelmezés igényével („ nekem versek és hadzsura erdők kezdtek nőni a fejemben”; „tegnap két verset küldtem haza a független Magyarországnak”; „mert akkor már költő voltam megoperálhatatlanul”; „szegény eszemben kinyíltak a liliomok”; „én csak együgyű költő vagyok csak a hangomnak van éle”).

A zárlatban megjelenő „én KASSÁK LAJOS vagyok” kijelentést az önazonosság megtalálásaként értelmezték. Mások szerint a hosszúvers fejlődésregényekhez hasonló olvasat indokolatlan, mert a visszatekintő önéletrajzban létrejövő önazonosság maga is megalkotás eredménye.

A ló meghal a madarak kirepülnek szoros összefüggésbe hozható a dadaizmussal. Versbeszédének költészettörténeti szempontból újító alakzatai döntő mértékben a dadaista nyelvhasználat szokásos eljárásaiból származtathatók. A mű a dadaista vonások mellett megőrizte szerkezetének lényeges elemeiben a vándorlás nagy irodalmi elbeszéléseinek struktúráját.

Kassák Lajos a magyar avantgárd irodalom legkiemelkedőbb alakja. Életműve hagyományteremtő, számos alkotóra hatást gyakorolt.

Az alapeszme és az emberideál megjelenítése Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című eposzában

A barokk a reneszánszt követő nagy korszak, mely jelentős hatással bírt az életmódra, művészetre, felfogásra. A 16. Századi Spanyolországból, Portugáliából kiinduló irányzat virágkora főleg a 17. századra tehető, de Kelet-Európában még a 18. században is jelen volt. Az ellenreformáció eszközeként felhasználta a lenyűgözés funkcióját és az alsóbb rétegek meggyőzését a felsőbbrendűségről.

Stílusjegyei:

·       Monumentalitás jellemzi (nagy kert, hatalmas szobák, hosszú művek)

·       Mozgást, a változót ábrázoló képek (nincs nyugvópont)

·       A körvonalak elmosódnak, árnyékhatások

·       Irodalmi művekben a középpont a mű második felében

·       Nyitott kompozíciójú képek (mintha azonnal belehelyezhetnénk a képbe az eseményt)

·       Hihetetlen témájú művek (nagyon részletesen ábrázolja a valóságot)

·       Nagyon erős díszítés (túldíszítettség)

·       Egyenes vonalak eltűnése

·       Emberideálja a hős (hőskultusz), az átlagon felüli képességekkel bíró hős

·       Stílusa emelkedett, ünnepélyes

·       Alkotóktól hatalmas mesterségbeli tudást követel

A barokk kiemelkedő alakja, nemzeti irodalmunk egyik büszkesége Zrínyi Miklós. Politikus és hadvezéri tevékenységet végzett, a literatúrával csak mellékesen foglalkozott. Hadvezéri sikereire, török elleni harcaira volt elsősorban büszke, hírnevét mégis írói művészete örökítette meg igazán. Költői pályája nem az eposz megírásával kezdődött. Első alkotásának megírására szerelme, Draskovich Mária ihlette. A versekben Viola néven megszólított hölggyel később házasságot is kötött. Majd a délvidéket igyekezett a török elleni harcok bázisává kiépíteni, s közben hadtudományi tanulmányokat folytatott.

Az 1640-es évek közepén a törökkel vívott, a Habsburgok által nem támogatott harcok folyamán Zrínyi ráeszmélt arra, hogy a magyarság csak saját erejéből, nemzeti összefogással képes megszabadulni a töröktől. Eszméjének megvalósításához azonban támogatókra volt szüksége. A magyar fő- és középnemesek buzdítására írta meg a Szigeti veszedelem című eposzát. A műnek Kazinczy Ferenc a Zrínyiász elnevezést adta. Hagyomány szerinti keletkezési ideje 1645-46 tele, valójában 1647-48 telén íródott. A mű mintájául szolgálnak az antik korból származó homéroszi és vergiliusi eposzok, Marino, Tasso és Ariosto olasz barokk eposzai, magyar és horvát nyelvű históriás énekek, pl. Tinódi énekei, s Balassi és Rimay János vitézi költészete.

Az eposz Szigetvár 1566-os ostromát, a várvédőknek, elsősorban a költő dédapjának, Zrínyi Miklósnak a küzdelmeit és halálát, a török felett aratott győzelmét mondja el. A mű cselekménye röviden összefoglalva: Szulimán hatalmas seregével támad a keresztény magyarokra, ádáz elhatározása iszonyú veszélyt vet Magyarországra, de az erős vár a déli határvidéken összeszedve minden erejét és bátorságát képes úrrá lenni a hatalmas veszélyen, képes győzelmet aratni a török seregek fölött.

Az eposz

Már maga a történet és a csata kimenetele egy paradox tételt fogalmaz meg. Hogy képes egy ilyen kicsi magyar sereg győzelmet aratni a számbelileg jóval nagyobb török sereg felett? Teljesen elvesztünk, mégis győztesek maradtunk. Az eposzban a megoldás az erkölcsi erénynek köszönhető.

Ø  monumentalitás, már a műfajválasztásban is megfigyelhető. A mű maga is hosszú terjedelmű, színhelyeiül szolgál a föld, a menny és a pokol egyaránt. Ezzel az akkor elképzelt egész világ. A magyarokban a török az egész kereszténységet tekinti ellenségének.

Ø  A kor szellemiségét tükrözi a keresztény elemek beépítése. Fontos az isteni beavatkozások, csodás események megjelenítése, mivel a barokk az ellenreformáció stílusa

Ø  Megjelenik a hőskultusz: a hadvezér Zrínyi Miklós, mint Krisztus katonája (’athleta Christi’).

Ø  A téma hihetetlenségéhez a történelmi tények és az eposz végkicsengése közti ellentét jelentősen hozzájárul, ez a hihetetlenség erkölcsi győzelemhez vezet.

Ø  Fény-árnyék váltakozása erős ellentéthez vezet, a világokat a jó és a rossz oldalára állítja.

Ø  Eltolt tetőpont, az ostrom a X.énekben következik be.

Ø  Tárgyi világ élethű, részletes ábrázolása

Díszítettség (vizuális ábrázolásmód, megpróbál minden apró részletet a szemünk elé tárni)

Ø  Nyelvezete: göcseji nyelvjárásban íródott

Gazdagabbá teszi más nyelvű szavak beépítésével: török, tájnyelvi szavak, hasonlatok. Hosszú, tekervényes körmondatok

Ø  Mesterségbeli tudás bizonyítása:

·       Az előszó Homérosz és Vergilius irodalmi alapjaira helyeződik

·       Forrásai, tájékozódása nagyon nagymértékű, részletes ábrázolásmód

·       Tudatos szerkesztettség, számmisztika: 1566 strófából áll – ezzel utal az ostrom évére

Zrínyi több vonásban követi az eposzi hagyományt, de rákényszerül arra, hogy néhány helyen eltérjen a normáktól. Legjelentősebb a témával kapcsolatos eltérés. Az eposz hagyományosan a népek sorsdöntő küzdelmeit ábrázolja, olyan történelmi eseményt, mely meghatározó egy egész nép sorsában. Ezzel szemben a megjelenített téma az 1566-os szigetvári ostrom, nem felel meg ennek a követelménynek. Szigetvár akkoriban nem rendelkezett kiemelt jelentőséggel, a dunántúli végvárrendszer egyik erődítménye volt csupán. Másik fontos eltérés az eposzi kellékek egyikének használatában mutatkozik.

Nem jelenik meg az In medias res kezdés, a dolgok közepébe vágása. Ennek oka, hogy a korabeli Magyarországon az elszigetelten élő népesség nem rendelkezett ismeretekkel a törökökkel kapcsolatban. Szükség volt az előzmények és a szereplők bemutatására. A hatodik énekig tart ez a bevezetés, s a cselekmény megindítása csupán a hetedik énekben következik be.

További eposzi kellékek:

Ø  Invokáció = segélykérés (3-5. Vsz.)

Égi lény segítségül hívása, jelen esetben Szűz Mária, ezzel igazodik a barokk keresztény követeléseihez

Ø  Propozíció = témamegjelölés (2. vsz.)

Ø  Enumeráció = seregszemle

Kétszer következik be, de különböző minőségben. Az 1. énekben a törökök mennyiségi fölénye kerül hangsúlyozásra, az 5. énekben a magyarok vitézségét emeli ki.

Ø  Deus ex machina = isteni beavatkozás

A keresztény követelményéhez igazodva megtartja a kelléket.

Ø  Úristen indítja meg a cselekményeket

Ø  A keresztények oldalán ott harcolnak az angyali seregek, a törököknél a pokolbéli lelkek.

Ø  Csodás elemek beépítése

Szándékos illúziókeltés, melyet a részletes leírás teszi valósághűé. Azonban a valóságban nem történnek meg.

Pl. Michael arkangyal a pokolban

Feszület-jelenet

Ø  Epizódok közbeiktatása

Fő cselekményszálhoz lazán kapcsolódnak. Kicsit módosított funkcióval jelenik meg. Nem az olvasó pihentetésére építi be, hanem hogy terjedelmileg megfeleljen a kívánt hosszúságnak.

Ilyenek pl. Deli Vid és Borbála

            Deli Vid és Demirhám

            Delimán és Emilla

            Radivaj és Juranics (9.ének)

Formai megkötés:

Ø  Állandó jelzők, nagy hasonlatok

Festői képeket, túldíszített jelzőket használ. Hangulatteremtő, hangulatfestő kifejezésekkel jellemzi a hősöket.

Ø  A hosszú terjedelem hosszú verssort követel

Időmértékes helyett magyaros, ütemes verselést alkalmaz. Négy ütemű 12-es. Ebben a korszakban ez a históriás énekeknek a legkedveltebb sorfajtája

Regényszerkezet és közlésforma Ottlik Géza Iskola a határon című alkotásában

Felelet felépítése:

1. Röviden Ottlik Gézáról
2. Regényszerkezet: címek értelmezése
3. Regényszerkezet: tér és időpoétika
4. Regényszerkezet
5. motívumok

Ottlik Géza a XX. század emblematikus írója. Leghíresebb műve, az ’Iskola a határon’ miatt sokan egykönyves szerzőként tartják számon. Élete során összesen 6 kötete jelent meg (Minden megvan, A Valencia-rejtély, emellett novellát írt ( Két mese, Szerelem, A szájsebész, A Hely lelke) és műfordítóként is tevékenykedett ( Keller: Falusi Rómeó és Júlia, Dickens: Copperfield Dávid, Twist Oliver).

A kőszegi alreál gimnáziumba járt, majd a budapesti egyetemen matematika és fizika szakos volt.

Érdekességként még megemlíthető, hogy a világon elsősorban mint bridzs játékos tartották számon, s halálát még egy olasz bridzs szaklap, a Pandora a következőket írta halálakor: Hetvennyolc éves korában meghalt a világ legnagyobb bridzsjátékos, Ottlik Géza. Hazájában szépíróként is ismert.” 

Regényszerkezet értelmezése kapcsán beszélhetünk

• a regénycím és a fejezetcímek értelmezéséről
• a regény tér - és időpoétikájáról
• motívumok értelmezéséről
• közlésformák

A regény címe: több szempontból értelmezhető:

1. Értelmezhető szociográfiai tárgyiassággal:

·       Kőszegi alreálgimnázium  à trianoni békeszerződés után valóban az országhatáron van

2. Értelmezhető térben és ahhoz kapcsolódó lélektani jelképes határként:

·       Kőszegi hegyek, „szombathelyi országút” à szabadság és bezártság határai, szülői ház és iskola határa

3. Időt jelölő határként, melyhez ugyancsak jelképes jelentések társulnak:

·       A vakáció elválasztja: civil és katonai életet, az első tanévet a többi tanévtől

·       1923- 1926: gyermekkor és a felnőtté válás közötti idő, ehhez kapcsolható a Duna képe, mely a regény végén jelenik meg: térélményként jelöli a gyerekkor és felnőttkor határát

·       „Sár és hó” fejezetcím határként jelenik meg a két biblikus fejezetcím között  à aljelentésként a feketeséget és fehérséget társíthatjuk hozzá

4. További lehetőségek:

·       Otthon védettsége – iskolai kiszolgáltatottság

·       Éden – brutalitás

·       Megalkuvás – egyéni helytállás

Összességében:

Valami visszavonhatatlanul elmúlik: a gyerekkor

Valami felé elindulnak, és közben mássá válnak a szereplők

Fejezetcímek értelmezése átvezet az időpoétikához:

A regény szövegtestében címe van:

Az elbeszélés nehézségei bevezető fejezetnek és annak alfejezeteinek:

• Szeredy az uszodában, 1957
• Kémnők nagyváradon 1944-ben
• Medve kézirata

Majd további három fő résznek:

• Non est volentis -15 à három nap eseményei
• Sár és hó – 21 à három hónap eseményei
• Sem azé, aki fut - 25 fejezetből állnak à három év belső időgyűrűkben

Az utolsó nagy három rész fejezeteinek tartalma a „Mutató”-ban, a tartalomjegyzékben található, „ósdi” fejezet-összefoglalókkal.

Milyen a regény szerkezete az időpoétika szerint?

I. Az elbeszélés nehézségei c. főcím három  bevezető fejezetre oszlik

Az első három fejezet:

• nem tartozik a cselekményhez
• egy bevezető
• Címe: Az elbeszélés nehézségei
• három jól elkülöníthető idősíkra bontható:
• Az első fejezet címe: Szeredy az uszodában 1957-ben.
• Szeredy Dani és Both Benedek a Lukács uszoda tetőteraszán beszélgetnek
• Téma: megoldást találni Szeredy egyre bonyolultabb magánéletére – Magda iránti szerelme, összeköltözésük
• A másodiké: Kémnők Nagyváradon 1944-ben – egy iratot keres Szeredy, ami eltűnt
• I. rész 5. fejezetében folytatódik Jaks értesíti Szeredyt arról, hogy menekülnie kell – Jaks neve Öttevényi ürügyén került elő
• ennek a történetnek  további folytatása: folytatása 2. rész 11. fejezetében folytatódik: Madga elégette az iratokat
• A harmadik rész 23. fejezetében, 1958-ban: szaxoviola kapcsán beszélgetnek, megtudjuk, hogy összeköltöztek Magdával, majd Szeredy elbujdosott a Mátrába

• A harmadik: Medve kézirata (a katonaiskolában töltött évekről szól 1923-tól) – erről beszél Bébé az uszodában, tehát az első fejezet itt folytatódik
• Medve kézirata: 1923-26-ig játszódik
• De találunk benne egy 1942-es jegyzetet, amit a zárófejezetben idézőjelben találunk – ez az összetartozásukról szól

Bevezető fejezetek időpontja :

• 1957-ben ( Lukács) és 1944-ben (Nagyváradon) játszódnak
• ekkor már felnőttek a szereplők
• érzékelhetjük, hogy milyen hatással volt rájuk az iskola
• minden 1923-ban kezdődött, ott az iskolában

II. Majd további három fő részre

• Non est volentis -15 à három nap eseményei
• Sár és hó – 21 à három hónap eseményei
• Sem azé, aki fut - 25 fejezetből állnak à három év belső időgyűrűkben

Összességében:

1. Az objektív időnél fontosabb szerepet kap a szubjektív idő. Ez az idő sohasem egyformán telik, a tartam érzete függ az életkortól és az események jelentőségétől. (lsd: fejezetek hossza)
2. Ottlik újra meg újra figyelmeztet az idő kiismerhetetlenségére, a jelen hatósugarába pedig bevonja a múltat és jövőt is. ( Szeredy és Magda történetének mozaikos kibontása.)
3. Az emlékeket egymás mellé vetíti, írói módszere, hogy az emlékek előhívásával előre-hátra sétálgat az időben. (7. fejezet időkezelése)
4. Bébé állítása: a velünk megtörtént dolgok mindig velünk maradnak : „ A három év például egyáltalán nem telt el, hanem van…) –emléktábla is ezt a szöveget közli ma, az iskola épületének falán

Címek értelmezése

Az elbeszélés nehézségei

• Központi problémává emeli, hogy az emberi nyelvvel elmondhatók-e annak a három évnek a történései, aminek részesei voltak
• Elmondható-e a civil / szabad / kívülállóknak
• A kommunikáció közöttük félszavakban, hümmögésekben is teljes jelentésű – nagy szerepe van a zajoknak, metakommunikációnak, gesztusnyelvnek
• De később Medve az anyjának nem tudja elmondani a történteket ( Néma gyereknek anyja sem érti a szavát…) Ám az utolsó oldalakon kiderül, hogy igenis megérti a néma gyereknek az anyja a szavát.
• A nyelv iránti bizalmatlanság: - Wittgenstein nyelvfilozófiája – szavak elégtelenek a világ leképezésére, mert a leglényegesebb dolgok kimondhatatlanok. Így a világ tulajdonképpen a nyelv használatáról szól, nem a világ lényegéről. - 279.oldal
• Mégis fontos elmondani, mert a káoszból ez teremt rendet – lsd. Szeredy eljátssza, elmondja  a nap történéseit, s ez nyugvópontot jelent

A „szavak” szerepe a regényben:

Félszavakból is megértik egymást – 8.oldal

Másként neveznek dolgokat. 98. oldal

Szavak helyett rúgás: 131.oldal

Nem jók a szavak- 171. oldal

A szó kevés a közléshez: 279.oldal

Szavakon túli dolgok kapcsolják őket össze. 426. oldal

Két főszólamot teremt a szerző:

Bébéét és Medvéét.  Ezek tartalma hol kiegészítik egymást, de többször ellentmondanak egymásnak, mellékszólamként csatlakozik Szeredy szólama.

A regényfikcióban egy újabb fikció (Medve kézirata) születik. Nagyon is hagyományos a „talált kézirat” toposza az irodalomban, de mire használja ezt Ottlik?

• annak bemutatása, hogy az írás, a regény egy fikció teremtése
• a viszonylagosság érzékeltetésére
• a múlt megértésével az idő is legyőzhető, azaz Szeredy Medve kéziratától várja, hogy a jelen problémájára (Magda) választ kapjon.

Címek magyarázata:

Kettő a Bibliából való – Pál apostol a Rómabeliekhez írott leveléből való  később visszatérünk rájuk

Non est volentis, neque currentis, sed miserentis Dei. Károli fordításában így van:

Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök azon, a kin könyörülök, és kegyelmezek annak, akinek kegyelmezek. Annak okáért tehát nem azé, a ki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.

Központi érték:

• Belső függetlenség erkölcsi értéke
• legnagyobb felismerés:

–       a kietlen világban is lehet élni

–       és kell is élni

–       vannak olyan értékek, amelyek így is megmutatkoznak

• természetfölötti

–       kegyelem állapota

–       a lét valódi értelmének megtalálása

–       élet zűrzavar ßà természetfeletti rend

Megfejtése, jelentése:

Az emberi akaratot relativizálja

Az isteni akaratot abszolutizálja

További motívumok – és egy fejezetcím: Sár és hó

Sár: a szenvedések növelése, a megaláztatások: hasra a sárban

Hó: tiszta, hideg világ - benne a rend

Köd: Ez is a szenvedéshez, zűrzavarhoz tartozik ßàDe: láthatatlanná válhat az ember (Medve: ilyenkor tornázik: nem külső kényszerre cselekszik

Ég: csillagos nyári égbolt: belső rend, függetlenség, könnyűség

Ez a tér poétikáját hívja elő:

„kőszegi hegyek” – horizonthatároló elem – azon túl a „szabadság”, civil élt

Gyöngyös patakon túl van Kőszeg, „félszabadság” jelképeà itt olvashatják ezt az idézetet egy ház homlokzatán akkor, ha kinn vannak Kőszegen. Kőszegen katonaruhában, alakzatban, énekelve büszkén vonulnak – itt a katonaiskolai lét büszkeséggel tölti el őket.

Iskola épületéhez vezető hatalmas park, a főalléval. – csuklózás (megaláztatás, testi szenvedések) és foci ( Merényiék uralják a pályát, csak a kiválasztottak focizhatnak), atlétika (szórakozás, a sportban a  függetlenség megtalálása)

Legfontosabb eleme az iskola: folyósok, hálótermek, lépcsők, ebédlő – bezártság, alávetettség

Ezeket falak, kerítések határolják. Alá és fölérendelt katonai viszonyok. Itt kell kiismernie magát minden új növendéknek.

Még távolabbi elem: Trieszti-öböl – nem is volt ott Medve, egy szabadság és életjelkép lesz. 279. oldal! ( Az a Trieszt felé ügető lovas. Utolérte őt a hágón, és nehéz parancsot hozott. Egyetlen szóból állt: Élj!”

Ha a térproblémából indulunk ki:

• az iskola egy katonaiskola
• zárt közösség
• szigorú hierarchiára épül
• a beavatódás színhelye
• a felnőtté válásé
• ahol kiderül: kiből mi lesz
• ki, hogyan tanulja meg azokat a játékszabályokat, amelyekkel ki lehet lépni a felnőttkorba

Közlésformák a regényben

A közlésforma fogalom magyarázata: Az epikus közlés alapformái az elbeszélés, a leírás és a dialógus. Az elbeszélés az események előadása, a leírás a cselekmény színterének, külső-belső tulajdonságoknak és egyes tárgyi mozzanatoknak statikus ábrázolása, a dialógus pedig a szereplők szóbeli megnyilatkozásának a közvetítése.

Az epikus mű hőseinek megnyilatkozásait az író különböző közlésformákkal rögzítheti. Az egyenes beszéd esetében a szereplő szavai szó szerinti idézet formájában jelentkeznek, szemben a függő beszéddel. Az átélt beszéd (vagy szabad függő beszéd) a függő beszédnek az a változata, amely elhagyja a kijelentést jelölő igét.

Három főszereplő dialógusa:

• Medve Gábor à ő meghalt à az ő kézirata, visszaemlékezése a regény egyik rétege
• Medve Bébére bízta a kéziratot (író lesz)
• Szeredy Dani (katona lesz)
• Bébé à Both Benedek à ő idézi fel a kéziratot olvasva az eseményeket (festő lesz)

Ha magától az elbeszélőtől indulunk el, akkor is XX. századi jelleget ismerhetünk fel.

• A hagyományos elbeszélő
•  mindent tud, mindent lát, mindent elmond
• ez a XIX. század tipikus elbeszélő sémája.
• A XX. századi elbeszélő:
•  A befogadó elbizonytalanodik, már nem is tudja mi történt
• megoldás: ha több elbeszélő egymástól függetlenül közli az információkat
• az olvasó mozaikként rakja össze a történteket, eldönti kinek hisz, kinek nem.
• Ottlik a kettőt kombinálja.

A regény két regényt tartalmaz.

• Medve Gábor kézirata az egyik (õ az egyik főszereplő) à ez rögzített

-        I. szám 3. személyben íródott

• és ezt a kéziratot kapja meg a másik főszereplő BB, Both Benedek iskolai beceneve, aki kéziratot korrigálja, kiegészíti, sőt vitatkozik vele. à reflektál rá

-        Egyes szám, első személyben íródott

• Így a két szöveg egymás mellett él a szövegben és néha egymásba is úsznak.

-        Követhető: idézőjeles rész: Medve kézirata, s Bébé reflektálása idézőjel nélkül

-        Idézőjel nélkül írja később, de ekkor egyes szám, harmadik személyben

-        Vannak részek, melyeket két nézőpontból is láthatunk:

-        Bébé csomagolópapírját  elajándékozza Szabó Gerzsonnak (II.3 és II. 7.)

-        Medve rádióépítő korszaka (II. 20. és III. 11.)

-        Medve megpokrócozásáról

 

Nincs egyetlen hitelesnek tekinthető történet, történés mindig egyéni látószögből értelmezett

• elbeszélés linearitásának felbomlása, a körkörös szerkesztésmód, amelynek eredményei a többszörös jelentésrétegű motívumok.

• Medve kézirata tehát fikció, regény a regényben eljárás, ami alapja az Iskola a határon sajátos prózapoétikájának.

Milyen a rögzített rész:

• Az előadásmód harmadik személyű
• Bébé mégis Medve önarcképének tekinti
• Medve emlékezete szelektív
• Önértelmező jellegű > Bébé ezt író fogásnak szánta lsd. Pokrócozás előtti rész felvezetése
• Tényeket az emlékezet átformálta
• Lényeg és jelenség összekeveredik
• Idő sem biztos
• De Bébé is lefokozott elbeszélő, hiányzik értelmezéséből a magabiztosság

Közös a sorsukban: egyikük sem lett katona

·       Bébé- festőművész lett

• Medve- hivatásos író 

Két nézőpont + két személyiség

Egyik sem azonos az íróval

De mindkettőbe beleszövi önéletrajzi elemeit

Örley István, katonatárs, íróbarát alakja ( Medve vagy Bébé)

A fő különbség a két személyiség között:

• Medve mindvégig szemben áll Merényiékkel, lázadás, cselekvés, szökés
• Bébé beletörődően beilleszkedő magatartással, meglévő elfogadása, állandó értelmezése.

A regény mindkét alternatívát érvényesnek tekinti.

Medve:

Zárkozott + Első levélben arra kéri édesanyját, hogy vigye haza

Idealista – éjszaka titokban sír

Lázadó

–       tervezi

–       és végre is hajtja a szökést

–       Bár visszatér

–       De rájön, hogy nincs menekvés

–       A büntetést vállalja

–       Végképp elszakad az édesanyjától

Bébé:

–       Megküzd a beilleszkedés nehézségeivel

–       Nyitottabb szellemű

–       Érvényesülés érdekében megalkuvásokra is hajlandó

–       Bele is kapcsolódik a csoportba: foci, élelmiszercsomagok fosztogatása

Az egyik legfőbb kérdés: a személyiség önazonosságának megőrzése

·       Ezt kell megtagadni eleinte: egy görcsös figyelem lesz, mit várnak tőlük

·       De mégis feltételez: egy belső réteget, ami a nevelődés során karakteressé válik

Szólamok: tükrözés jelleget ad, többszörös tükrözést valósít meg

Nincsenek egyértelmű azonosulást kínáló figurák, nincsenek hagyományos értelemben vett hősök. (Ez az egyik modern irodalmi megoldás a regényben.)

Tükrözés: a Las Menninas c. Velázquez – kép több ponton megjelenik a regény lapjain, az iskola folyosóján található. Ez a festészetben a legizgalmasabban jeleníti meg a tükrözés és öntükrözés problémáját.

Eszterházy szerint: „…Ottlik valamiféle méltóságot ajánl vagy kínál nekünk. Mert lehet, hogy az élet olyan, hogy alkukat kell kötni benne, de ezeket az alkukat is méltósággal kell kötni. És ha nem lehet méltósággal alkut kötni, akkor nem szabad alkut kötni! Azt mondja, hogy van, amit lehet, és van, amit nem lehet.”

A lázadás:

Öttevényi

–       panaszra jelentkezik

–       senki nem áll mellé

–       Merényiék összehangoltan bemocskolják

–       Kiközösítés: nem érnek hozzá

Apagyi:

–       Fafejű

–       Akkor újonc, amikor már a főszereplők negyedévesek

–       Gyerek és civil marad végig

–       Nem akar felnőtt és katona lenni

–       Nevetséges, mégis öntörvényű = Groteszk

–       Társai elverik, apja hazaviszi

Medve: konok ellenállás

–       belső függetlenség megőrzése

Tóth Tibor és a Monsignore:

-        Merényiék kicsapása

-        Ez is kívülről érkezik, mint amivel Öttevényi próbálkozott

-        Szégyellik is, és nem állnak szóba Tóth Tiborral

„ Szégyelltük, mert hazug, hamis dolog volt. Zavarba hozott bennünket, mert az eredménye mégis az igazsághoz hasonlított”(III.22.)

Ellentétek:

I. Merényiék és a többiek

• Merényiék: a kegyetlenség megtestesítői
• Később ki is mondja: ők szabadon élhettek, egészen más világban
• Többiek: megalázottak, kifosztottak, alárendeltek 

II. Növendékek és nevelőik

• Nevelők két csoportja:

–       szigorú és szelídebb katonatisztek: tanáraik + Kovách Garibaldi –alig látják a növendékek

–       Tiszthelyettesek: Bognár és Schultze

§  Napjaik így váltják egymást Bodnár-nap, Schultze – nap

§  Ábránd: Schultzét elvezényelik

§  Megkönnyebülés, ha látják elmenni

§  Balabán, az új tiszthelyettes

-        Könnyebb, mert nem görcsölnek tőle

-        Nehezebb, mert Merényiék szabad kezet kapnak

Példázat:

·       Kiszolgáltatottságot ellensúlyozni a belső függetlenséggel lehet

• A lét csak belülről, a személyiség legmélyebb rétegeiből fakadóan válhat érthetővé
• A dolgok önértéke nem egyértelmű
• Nem az a fontos, ami egy adott helyzetben fontosnak látszik

A regény hiperkomplex (Bányai János fogalma) összefüggések nagy műve.

Újra és újraolvasva újabb felfedezések teszünk.

Szándékos formai és tartalmi polifónia jellemzi.

Lengyel Péter (Ottlik-hagyaték gondozója): „Mindannyian Ottlik iskolaköpenyéből bujtunk ki.” Utalás Dosztojevszkij mondására: „Mindannyian Gogol köpönyegéből bujtunk ki.”